GÚTA PUSZTULÁSA

A hazánk területén – sajnos, – oly gyakran pusztító tűzvészek közt is a legmegrendítőbbek közé tartozik az, melynek Gúta komárommegyei nagyközség a mult hó 25-ikén áldozatul esett.
A mintegy 8000 lakosságú község, a szó teljes értelmében tönkrement s most már csak a félig összeomlott falak, itt-ott még felmeredező kémények mutatják, hogy hol állott a virágzó község, melynek a szivet megrázó mostani állapotáról némi képet nyujthat közlött rajzunk is, mely fényképfelvétel után készült.
A veszedelem részleteiről a következőket mondjuk el:
Április hó 25-én kedden délben a legdühöngőbb szélvihar közepette gyuladt ki özv. Tóth Jánosné csonka-utczai háza. A tűz oka ma sincs kiderítve; némelyek szerint az udvarra öntött hamuban levő parázstól gyuladt volna meg a felhalmozott száraz rőzse, mások pedig kémény tűzről beszélnek. Bár a helyszínén gyorsan megjelentek a gútai, kamocsai, szimői, keszegfalusi, bálványszakállosi és megyeresi, s később a komáromi tűzoltók is s a legnagyobb erőfeszítéssel és önfeláldozással működtek közre a veszély tovaterjedésének megakadályozásán: a dühöngő szélvihar miatt minden igyekezetük hiábavaló volt. A tűz roppant gyorsasággal harapózott tovább s délután három órára a község házainak felerésze porrá égett. Elpusztult 448 lakóház s mintegy 500 melléképület. A sertés- és baromfi-állomány túlnyomó része megsemmisült s ezenfelül több tehén, tinó, borjú, a tűz áldozatául esett. Mintegy 500 család (2500 lélek) maradt hajlék és minden élelmiszer nélkül. A 2500 lélek között körülbelől 1000 gyermek van, kik közül nagyon sokan betegek. Az épületek nagy része a szó teljes értelmében földig égett. A legtöbb embernek nem maradt egyebe a rajta levő ruhánál. Bútorok, gazdasági eszközök, ágyneműek, élelmiszerek mind elpusztultak. A hajléktalanok részben a rokonoknál, részben a jóbarátoknál, részben az épen maradt leányiskola épületében helyeztettek el. Sajnos, emberélet is esett áldozatul : két felnőtt és hét gyermek lelte halálát e szomorú napon. Legmegrendítőbb a hét gyermek esete, kiket szüleik egy tűzmentesnek vélt cserépfedelü házban helyeztek el. A ház meggyuladt, leégett s a hét ártatlan gyermek a füstben megfulladt. A megye alispánja még a vész napján gondoskodott az inség enyhítéséről s 1000 kenyeret és két métermázsa szalonnát szállíttatott ki Gútára. Másnap ismét 600 kenyér és 4 métermázsa szalonna érkezett a megyétől. Ezenkívül a «Jószív egyesület »-bez, valamint a helybeli jótékony nőegyesületekhez is megkeresést intézett s elrendelte a gyűjtést a megye egész területén, felkérte továbbá a magyar korona országai vöröskereszt-egyletének elnökségét, hogy a tűzkárosult lakosság ideiglenes elhelyezése czéljából tábori sátrakat bocsásson a megye rendelkezésére. A szomszédos községek lakossága is szép példáját adta az emberbaráti könyörületességnek. Negyed község mindjárt másnap két élelmiszerrel megterhelt dereglyét küldött Gútára s ezenkívül pénzsegélyt is adott. Kamocsa, Szimő és Keszegfalva községek is nagymennyiségű élelmiszerrel segítették kárvallott szomszédaikat s pénzzel is járultak a nyomor enyhítéséhez. A kár több százezer forintra rúg, a mi annál súlyosabban érinti a szegény lakosságot, mert igen sok épület nem volt biztosítva.
forrás: Vasárnapi Újság 1899.

 

25
ápr
1899

Kommentelj!

Az e-mail címedet nem tesszük közzé.
*